Bíbor Vadászok rendje

A Bíbor Vadászok rendjének pontos alapítása mára részben a múlt homályába veszett. Nem ismert biztosan sem az alapítás éve, sem azoknak a neve, akik elsőként nevezték magukat Bíbor Vadászoknak. A rend létrejötte azonban szorosan összefügg a Rúnalovagok hanyatlásával. A Rúnalovagok egykor Velaryth nagy részén jelen voltak, és jelentős szerepet vállaltak a rend fenntartásában, valamint a civilizált területeket fenyegető veszélyek felderítésében. Számuk azonban idővel megfogyatkozott. A keletkező űrt több különböző módon próbálták betölteni. Ennek egyik eredménye lett a Bíbor Vadászok rendje. A Bíbor Vadászokat minden valószínűség szerint a Mágia Istenének papjai hozták létre. Felismerték, hogy az ártó mágia, az átkok, a nekromancia és az Umbrából eredő fenyegetések ellen nem elegendő egyszerűen egyre több fegyverest küldeni. A vadász élete éppen olyan értékes, mint azoké, akiket meg akar menteni. Ezért a rend alapját nem pusztán a harc, hanem a felderítés, tudás, tapasztalat, elővigyázatosság és megfelelő felkészülés jelentette. Ebben jutott szerephez az Iderion Tamuro. Nem nyílt irányítással, hanem információval, kapcsolatokkal és a háttérből történő segítségnyújtással. A Bíbor Vadászok elsődleges feladata az ártó mágia felkutatása és lehetőség szerinti megszüntetése. Ide tartozik mindenekelőtt a nekromancia, az átokmágia, az élet természetellenes visszahozása vagy megrontása, az Umbrához kötődő mágikus fenyegetések és minden más olyan mágia, amelynek természetéből vagy használatából fakadóan életet veszélyeztet vagy károsít. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden támadó varázslat használója automatikusan a rend ellensége. Egy tűzlabda például képes életet kioltani, ezért a Bíbor Vadász karvértje reagálhat rá akkor is, ha azt egy jó szándékú mágus önvédelemből használja. A rend egyik legalapvetőbb tanítása ezért az, hogy a karvért nem hoz ítéletet. Csak figyelmeztet. A vadász dolga kideríteni, mire. Felmerül a kérdés, kiből lehet Bíbor Vadász? Elméletileg szinte bárkiből. A gyakorlatban azonban a rend tagságának túlnyomó része az első három fajból kerül ki: emberekből, elfekből és törpékből. A rend elsősorban jó életű, megbízható embereket fogad soraiba, de erre nincs merev, írott szabályrendszer. A Bíbor Vadászok működésének jelentős részét hallgatólagos szabályok és hagyományok határozzák meg. Ezért egy korábbi bűnöző sincs feltétlenül kizárva. Szélsőséges esetben még egy megtért nekromanta is Bíbor Vadásszá válhat. Rendkívüli szükséghelyzetekben ennél is messzebb mehetnek. Ha olyan fenyegetés bukkan fel, amely azonnali beavatkozást követel és nincs elegendő vadász, egy Bíbormester vagy Első Vadász dönthet úgy, hogy akár börtönben ülő embereknek is felajánlja a szabadság lehetőségét a szolgálatért cserébe. Ha elfogadják és felszentelik őket, valódi Bíbor Vadászokká válnak. Az ilyen küldetések azonban rendszerint annyira veszélyesek, hogy gyakran nem az újdonsült vadász tér vissza belőlük, hanem csupán a visszaszerzett karvértje. A Nyugati Határvidéken ritka kivételként a „megtűrtek” közül, például civilizált orkok vagy az Umbrából származó állatnépek közül is kerülhetnek ki Bíbor Vadászok. Velaryth más területein ez rendkívül ritka. Hogy a rend hagyományosan miért ragaszkodik ennyire a három ősi fajhoz, nem tudni, talán hagyományok. Hogy miért lesz valakiből vadász? Nincs rá egyértelmű válasz. Van, akit kalandvágy hajt. Van, aki bizonyítani akar. Más egyszerűen úgy gondolja, hogy valakinek el kell végeznie ezt a munkát. De nagyon sok vadászt a bosszú vezet a rendhez. Elvesztette családját egy átok miatt. Nekromanta pusztította el az otthonát. Az Umbra valamely teremtménye ragadta el szeretteit. Az ilyen ember gyakran azért akar Bíbor Vadász lenni, mert meg akarja találni azt, aki mindezt okozta. A mesterek ezt jól tudják. Éppen ezért egy bölcs mester nem vezeti frissen felszentelt tanítványát egyenesen bosszúja célpontjához. A feldúlt, gyűlölettől hajtott újonc könnyen megfeledkezhet az Esküről. Előfordulhat, hogy saját ügyének felderítése részévé válik a kiképzésének, de ez nem általános gyakorlat. Legtöbbször olyan mester mellé helyezik, aki Velaryth más sarkában ténykedik. A mester célja nem az, hogy segítsen bosszút állni, hanem hogy a bosszúállóból Bíbor Vadász legyen. A rendbe való tényleges belépést a felszentelés jelenti. Ezt csak és kizárólag Bíbormester végezheti el. A leendő vadász leteszi az Esküt, majd a Bíbormester szentelt folyadékkal egy különleges rúnát rajzol az alkarjára. A folyadék és vele együtt a látható jel eltűnik, maga a rúna azonban élete végéig megmarad. Ez teszi képessé arra, hogy használja a Bíbor Vadászok különleges karvértjét. Egy Első Vadász pusztán tisztségéből fakadóan nem képes felszentelni. Ha azonban eredetileg Mágia Istenének papja és Bíbormester volt, majd vándorló vadászként később Első Vadásszá választották, természetesen továbbra is képes a szertartás elvégzésére, Bíbormesteri mivolta miatt. Az Eskü életre szól. Nem hosszú törvénykönyv. Rövid mondatokba foglalja azt, amivé a felszentelt ember válni kíván. Pontos értelmét később mestere tanítja meg neki. Egy lehetséges formája: „Esküszöm, hogy életem végéig a Bíbor Vadászok szolgálatában állok. Védelmezem az ártatlant, és nem emelek kezet arra, aki nem szolgált rá. Az ártó mágiát felkutatom, és lehetőségem szerint megszüntetem. A Bíbormesterek és az Első Vadászok szavát tisztelem, jogos parancsaikat követem, míg azok Eskümmel nem ellenkeznek. Tisztelem mások hitét, valamint azon föld törvényeit és elöljáróit, amelyen járok. Vadásztársamat szükségében nem hagyom magára. A megszerzett tudást, mely másokat megóvhat, nem tartom meg önmagamnak. Életemet oktalanul el nem vetem, mert amíg élek, tovább szolgálhatok. E szavak kötnek, míg élek.” Az Eskü rövidsége szándékos. A tanítvány mellé rendelt mester egyik legfontosabb feladata megtanítani, mit jelentenek ezek a mondatok a valóságban. Az ártatlan védelme például nem azt jelenti, hogy a vadásznak értelmetlenül meg kell halnia tíz emberért. Ha nincs esélye, visszavonulhat, segítséget kereshet, felkészülhet és visszatérhet. Az ártó mágia elpusztítása sem jelenti minden támadó varázslat használójának megölését. Az elöljáróknak való engedelmesség pedig nem vak engedelmesség. A rend legfontosabb és legismertebb jelképe a jobb alkaron viselt egyszerű bőrkarvért. Nem díszes mágikus ereklyének látszik. Közepén egy szabályos formájú, közönséges barnás kő található, amely első pillantásra akár egyszerű mezei kőnek is tűnhet. A kő belsejében azonban apró rúnakristály található. Ha a vadász meghatározott környezetében ártó mágia működik, a kő bíbor-lilás fénnyel világítani kezd. Minél erősebb a mágikus hatás, annál erősebb a fény. Innen ered a rend neve. A karvért azonban nem mutat irányt. Nem mondja meg a távolságot. Nem különbözteti meg, hogy egy vagy öt forrás van a közelben. Nem magyarázza meg, milyen mágiát érzékelt. Csak jelez. A többi a vadász dolga. Ezért a vadásznak nyomoznia kell, jeleket keresnie, tanúkat kérdeznie, vagy mágikus tudással rendelkező személy, mint a Bíbormester, segítségét kérnie. A karvért csak a felszentelési rúnát viselő személy számára működik. Egy tolvaj nem tudja egyszerűen ellopni és használni. Viszont nem kötődik egyetlen vadászhoz. Ha tulajdonosa meghal, visszavonul vagy árulóvá válik, a karvért visszaszerezhető, és más felszentelt vadász használhatja. A karvérteket Mirindorban, a törpék fővárosában készítik. A gyártás és utánpótlás hátterében titokban a Bíbor Fővadász és rajta keresztül az Iderion Tamuro áll. A kész karvérteket eljuttatják a Bíbormesterekhez, akik a templomokban őrzik őket az új tagok számára. Az új vadász alapfelszerelésként a következőket kaphatja meg: • egy Bíbor karvértet, • egyszerű egykezes kardot, • egyszerű, elsősorban fából készült pajzsot, esetleg némi vasalással, • valamint kisebb indulótőkét. A kard és pajzs nem rendi egyenruha. Aki már tud más fegyverrel harcolni, azt használja. Egy korábbi katona, aki húsz éve buzogánnyal küzd, nem fogja eldobni azt azért, mert a rend alapfelszerelése kard. A vadászok fejleszthetik felszerelésüket, vásárolhatnak és használhatnak zsákmányolt tárgyakat is, de a világ fizikai szabályai érvényesek. Egy talált vértnek illeszkednie kell, sérült felszerelést meg kell javítani, és egy más testalkatra készített páncélt nem lehet egyszerűen magára ölteni. A rendnek nincs központi akadémiája. Az újoncot egy tapasztaltabb Bíbor Vadász mellé osztják be. Egy mester egyszerre akár több tanítványt is vezethet. A képzés mindig az újonchoz igazodik. Megtanulja a karvért használatát és értelmezését, az ártó mágia felderítésének alapjait, a rend működését, az Eskü gyakorlati jelentését, az utazást és túlélést, a táborozást, valamint szükség esetén a harcot. A mester mindemellett azt tanítja tovább, amit maga tud. Nincs meghatározott képzési idő. Lehet fél év, öt év vagy akár tíz év is. A mester akkor engedi önálló útra tanítványát, amikor úgy ítéli meg, hogy az már képes életben maradni és megfelelően szolgálni. Egy tapasztalt katona, kalandor vagy mágus kiképzése természetesen sokkal rövidebb lehet. A tanítvány képzése alatt engedelmességgel tartozik mesterének. Később azonban akár egyenrangú társként együtt is maradhatnak. A Bíbor Vadászoknak nincs bonyolult ranglétrájuk. Kevés a rang, de sok a tekintély. Bíborvadász A rend közönséges, felszentelt tagja. Önállóan, párban vagy tetszőleges méretű csoportban járhatja Velaryth-t. Nincsenek szabványos járőregységek. Veteránok és mesterek: Egy tapasztalt vadász nem feltétlenül kap külön rangot. Mégis természetes, hogy a fiatalabbak hallgatnak arra, aki évtizedeket töltött az Umbrában vagy számtalan mágikus fenyegetést élt túl. Tanácsait, sőt időnként utasításait is úgy követhetik, mintha felettesük lenne. Ez azonban hallgatólagos tekintély, nem hivatalos rang. Bíbormester A Bíbormesterek a Mágia Istenének, vagy ahogy vallásuk nevezi a Teremtő olyan papjai, akik maguk is a rendhez tartoznak. Ők végzik a felszentelést, őrzik a karvérteket, segítik a vadászokat, mágikus tárgyakat és jelenségeket vizsgálnak, valamint a templomokat információs és ellátási központként működtetik. Nem egyszerűen az Első Vadász alárendeltjei. Elismerik annak elsőségét és tekintélyét, de az Első Vadász nem adhat nekik közvetlen parancsot ugyanúgy, mint egy vadásznak. A gyakorlatban azonban az ésszerű, Esküvel összeegyeztethető kéréseit rendszerint teljesítik. Első Vadász Minden lazán értelmezett térségnek egyetlen Első Vadásza van. A „térség” határai nincsenek mereven meghatározva. Az Első Vadász a térség vadászainak tényleges elöljárója és parancsnoka. Ha utasítást ad, azt végre kell hajtani. Viszont bármely vadász felszólalhat, ha úgy véli, hogy a parancs sérti az Esküt. Ilyenkor meg kell győznie a jelen lévő vadászok többségét. Ha sikerül, az Első Vadász köteles visszavonni vagy megfelelően módosítani parancsát. Ha a felszólaló nem szerez többséget, akkor neki is kötelessége végrehajtani az eredeti parancsot. Az Első Vadász tehát parancsolhat, de ő sem áll az Eskü fölött. Más térségben járó vadász az ottani Első Vadász tekintélyét ugyanúgy köteles elfogadni. Az Első Vadász tisztsége nem örökletes. Ha egy Első Vadász megéri azt a kort, amikor már nem érzi magát alkalmasnak feladata ellátására, visszavonulhat és utódot is ajánlhat. Ez azonban ritka. Sokkal gyakoribb, hogy az Első Vadász szolgálat közben meghal. Ekkor a térség vadászai valamelyik Bíbormester templomában összegyűlnek és maguk közül választanak új Első Vadászt. Elméletileg bármelyikük jelölhető és bármelyikük szavazhat. A gyakorlatban rendszerint a legtapasztaltabb és legnagyobb tiszteletnek örvendő vadászok kerülnek szóba. A választás pontos szabályait nem mindenhol egyforma. Az alapelv azonban az, hogy előbb jelölnek, majd szavaznak, és ha szükséges, rövid második fordulót tartanak a legtöbb támogatást kapott jelöltek között. A Bíbor Fővadász Évente egyszer az Első Vadászok Elarisban, Runewood fővárosában gyűlnek össze. A találkozót a titokzatos Bíbor Fővadász vezeti. A közönséges vadászok gyakorlatilag nem ismerik. Az Első Vadászok azonban találkoznak vele és nagy tisztelettel fogadják tanácsait. A titkos igazság ennél érdekesebb. A Bíbor Fővadász az Iderion Tamuro egyik mágusa. Nem klasszikus értelemben uralkodik a renden. Információval irányít. Olyan összefüggéseket ismerhet, amelyeket egyetlen Első Vadász sem láthat saját térségéből. A Bíbor Vadászok egyik legfontosabb fegyvere az információ. A legegyszerűbb módja a hírek terjedésének maga az utazás. Vadászok találkoznak fogadókban, utakon, városokban és templomokban, és megosztják egymással tapasztalataikat. A Bíbormesterek templomai ennél szervezettebb információs gócpontok. A vadászok oda viszik fontos feljegyzéseiket, különös tárgyaikat és híreiket. A jelentősebb információk eljutnak a térség Első Vadászához. Az Első Vadászok pedig évente Elarisba viszik mindazt, amit már saját térségükön túlmutató jelentőségűnek tartanak. Ott kerülnek egymás mellé a mozaikdarabok. A Bíbor Fővadász azonban ennél sokkal többet tudhat, mert az Iderion Tamuro más csatornákból is gyűjt információt. A Rúnalovagoktól. A titokban általuk létrehozott Kalandorok Céhének nagyvárosi céhházaiból. És még a vándoroktól és krónikásoktól is. Az Iderion Tamuro emberei mecénásként támogathatnak utazó krónikásokat, hogy azok járják a világot és jegyezzék le mindazt, amit látnak és hallanak. A krónikásnak ehhez nem feltétlenül kell tudnia, hogy valójában milyen szervezet jut hozzá később az írásaihoz. Így az Iderion Tamuro számára olyan információk is értékessé válhatnak, amelyek első pillantásra jelentéktelenek. A Bíbor Vadászoknak nincsenek hagyományos rendházaik vagy erődítményeik. A nagyobb települések Mágia Istenének templomai biztosíthatnak számukra szállást, fekhelyet, információt és ellátást. Itt találkozhatnak más vadászokkal, leadhatnak veszélyes tárgyakat, jelentést tehetnek, és szükség esetén Bíbormester segítségét kérhetik. Nem minden Mágia Istenének papja Bíbormester. Az egyszerű papokat tisztelik, de azok nem a Bíbor Vadászok elöljárói. A rend Velaryth szinte valamennyi országában jelen van. Megtalálhatók Aeldorban, Runewoodban, Északerdőben, a Thalorien Hercegségben, az Északi Fejedelemségben, a Nyugati Határvidéken és más területeken. Az Ashen-hegységben is van legalább egy templom vagy kolostor, amely kapcsolatot tart a renddel, különösen az Umbra közelsége miatt. A Déli Határ Szulinátusban a Tűzhit miatt kevesebb Bíbor Vadász működik, de jelen vannak. A nagy kivétel a Sundral Birodalom. Sundral kizárólag a Tűzhitet tűri meg, ezért a Bíbor Vadászok ott nem rendelkeznek rendes jelenléttel és nem toboroznak. Különleges engedéllyel egy-egy küldetés elképzelhető, de ez rendkívül ritka. A rendnek nincs hatalmas központi kincstára. Fenntartása több forrásból történik. A Mágia Istenének papja biztosítja az alapvető hátteret: a felszentelést, a karvértet, szükség esetén az egyszerű kardot és pajzsot, valamint némi indulópénzt. Emellett sokan adományoznak a rendnek. Különösen azok, akik maguk is elveszítettek valakit ártó mágia miatt, vagy akik szeretnék, ha a Bíbor Vadászok még azelőtt megállítanák a veszélyt, hogy az elérné saját földjüket. A vadászok a legyőzött ellenségek után visszamaradt értékeket is felhasználhatják. Ez nem jelent korlátlan fosztogatást. Egy nekromanta rejtekhelyén talált pénz, használható felszerelés vagy más érték azonban segítheti a további szolgálatot. A felesleges értékeket átadhatják a Mágia Istenének templomainak, hogy abból később más vadászokat támogassanak. A veszélyes vagy túl nagy hatalmú mágikus tárgyakat pedig Bíbormesterhez vihetik vizsgálatra, megtisztításra vagy biztonságos megőrzésre. A rendnek nincs különleges jogi felhatalmazása. Egy vadász nem törhet be törvényesen egy házba pusztán azért, mert karvértje világít. Nem tartóztathat le valakit egyszerű gyanú alapján. Bizonyítékot kell gyűjtenie. A Bíbor Vadászok azonban egész Velaryth-ban ismertek és tiszteltek. Ez jelentős informális tekintélyt biztosít számukra. Ha egy vadász arra kéri az őrséget, hogy valakit néhány óráig ne engedjenek tovább, mert komoly gyanúja van, az őrök jó eséllyel megpróbálnak segíteni neki. De nem kötelesek rá pusztán a rendi jelvénye miatt. A vadász időnként a törvény határán is mozoghat. Ha titokban behatol egy gyanúsított házába és valóban megtalálja a nekromancia bizonyítékait, a helyi hatalom valószínűleg nem fogja számon kérni rajta a betörést. Ha azonban semmit nem talál, és bizonyíthatóan törvényt sértett, ugyanúgy felelnie kell érte, mint bárki másnak. Tekintélyük van. Mentelmi joguk nincs. A Bíbor Vadász szolgálata életfogytig tart. A rendből hagyományos értelemben nem lehet egyszerűen kilépni. Egy idős vadász azonban visszavonulhat, ha kora miatt már nem képes ellátni feladatait. Ugyanez történhet súlyos sérülés, egy végtag elvesztése vagy más tartós fizikai alkalmatlanság esetén. A rend ilyenkor elfogadja a visszavonulását. De az illető továbbra is Bíbor Vadász marad. Élhet családjával, letelepedhet, abbahagyhatja a vándorlást, de az Eskü továbbra is köti. Ha szükség van tudására vagy tapasztalatára, ismét szolgálatba hívható. Rendkívüli esetben, ha még képes rá, akár ismét fegyvert is ragadhat. Az ilyen békés visszavonulás azonban ritka. Sok vadász nem éri meg ezt az életkort. Haláluk után karvértjüket lehetőség szerint visszaszerzik, hogy egy új vadász használhassa. A karvértnek nincs saját akarata. Ha egy Bíbor Vadász gonosszá válik, ártó mágiát használ vagy elárulja a rendet, a karvért nem bünteti meg. Ha maga használ ártó mágiát, saját köve ugyanúgy felizzik, mint bárki más közelében. Amíg árulása nem derül ki, továbbra is képes használni karvértjét. Ha azonban lelepleződik, a rend fellép ellene. Elfoghatják, legyőzhetik, szélsőséges esetben megölhetik, és mindenekelőtt igyekeznek visszaszerezni a karvértet. A felszenteléskor kapott láthatatlan rúna sorsa a jelenlegi tudásunk szerint életre szól, és még nem határoztuk meg, létezik-e mód az érvénytelenítésére. Sokféle ember hordja a karvért. Van közöttük egykori katona, pap, mágus, kalandor, bosszúálló, talán még egykori bűnöző vagy megtért nekromanta is. De idővel ugyanazt kell megtanulniuk, nem azért vadásznak, hogy öljenek. Azért vadásznak, hogy megvédjék azt, ami még jó a világban. Önmagukat azok közé sorolják, akik miatt Velaryth lakói biztonságban élhetnek. Felkutatják azt, amit más nem lát. Oda mennek, ahol valami nincs rendben. Kérdeznek, nyomokat keresnek, összefüggéseket kutatnak, és ha elkerülhetetlen, fegyvert rántanak. Ezért a Bíbor Vadász sokszor legalább annyira nyomozó, mint harcos. Módszereik nem mindig makulátlanok. Hazudhatnak, fenyegethetnek, kijátszhatják a szabályokat, és időnként veszélyesen közel kerülhetnek ahhoz a határhoz, amelyet Esküjük már nem enged átlépni. De éppen ezért van az Eskü. A Bíbor Vadász legnagyobb próbája nem mindig az, hogy képes-e legyőzni azt, amire vadászik, hanem hogy képes-e úgy legyőzni, hogy közben maga ne váljon azzá, amire vadászik.