Thalorien hercegség

Hosszú idő után vissza kell térnem hazámba, amit kicsit sajnálok, mert a kalandozás volt az életem. Természetesen valahol nem is bánom, hiszen már nagyon hiányzott otthonom Thalorien. Hiányzik Astrelion, hiányzik a gyönyörű erdő, hiányzik a világfa, és még sorolhatnám. Nem véletlenül maradtam távol oly sokáig. Nem egyszer vágytam haza, de nem tehettem. Nem tehettem, mert féltem, ha egyszer hazalátogatok itt is maradok végleg. Igazam is volt. Már a határ előtt éreztem ezt a különös vonzást, amit most csak jobban érzek. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Sylvara Anyánk játszik velem, és próbál engem minél jobban magához csalni, és itthon tartani, mint édesanya a rég elveszett gyermekét. Mit is mondjak sikerült neki. A főváros felé haladva többször is újra rácsodáltam a lombfalvak szépségére, s nem is gondoltam, hogy valami, amit láttam már előtte többször is, újra ilyen gyönyörű lehet. Élveztem újra a fák között mozogni, de a legjobb érzés akkor fogott el, mikor megláttam a csodálatos Astreliont. Szavakkal leírhatatlan érzés ezt újra látni, el sem tudom képzelni milyen annak, aki elsőre látja. A világfa áll a város közepén, s annak tövében a gyönyörű kristálytiszta kék színű tó vize csillog. Amikor kicsit közelebb értem, már teljesen látszottak a fán lévő ezernyi lépcső, s erkélyrengeteg. Azoknak, kik nem látták, nehéz lehet elhinni, hogy ezernyi ember él egy hatalmas fán. A néhol kitüremkedő hatalmas ágakon meg csodálatos teraszok és kisebb paloták állnak. Ezt a látványt örökre szívemben fogom őrizni. Hazalátogatásom célja ezúttal viszont indokolt, édesapám sajnos elhagyta az élők világát. Sajnos nem lehettem mellette mikor útjára indult. Azt mondták nem lehetett látni rajta a gyengeséget, az utolsó pillanatig erős volt. Én már csak a hírt kaptam meg, és azonnal hazahívattak, ugyanis a búcsúztató után azonnal helyére is kell állnom, mint családfő. Örülhetek, hogy ennyi időre távollétemet megtűrték, hisz nem szokás az örökösnek sok időre elhagynia feladatait, de annak idején sikerült rábeszélnem édesapámat, hogy tapasztalatot kell szereznem, mint ahogy neki is sikerült az ő idejében. Szerencsére testvérem Ellisar addig kisegítette édesapám. Valahogy négy, vagy talán öt évszázada, hogy először hírt kaptam atyám megbetegedéséről. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az a nap is mikor nekem kell ellátnom a családfő feladatait. Nehéz lesz helyt állni a Kilencek tanácsában, nehéz lesz a többi főnemessel vitázni, és leginkább nehéz lesz megfelelni a hercegnek. Már csak azért is lesz nehéz, mert a mi házunk egyedüli ház, nincs senkivel szövetségünk, így nem feltétlen fognak sokan támogatni. Nem úgy, mint az Elaren és Erendriel házaknak, ahol Erendriel ház vezetőjének húga ment hozzá az Elaren ház vezetőjéhez, vagy mint az Arandor és Irindor házak, ahol eleve két féltestvér a házak vezetői. De szerencsémre a Delarin, Seren, Larindor, és Seranir házak között nem mindig vannak szövetségek, mert olykor-olykor eszükbe jutnak régi ellentétek. És majdnem megfeledkeztem az egyik legnehezebb dologról, a bölcseknek való megfelelésről. Már nem azért, mert akkora elvárásuk lenne, hanem azért, mert akkora tisztelet övezi őket, annak ellenére, hogy nem elfek. Több tiszteletet kapnak, mint a herceg, ami nem kis elismerés köreinkben. Ez azért ilyen érdekes, mert a nemesség köreiben nem igazán tisztelik az embereket, főleg nem a törpöket. Azt mondják, hogy a bölcsek jóval a herceg előtt léteztek már, és hogy ők választották ki a herceget is. Mindenesetre a mai napig tanítanak és segítenek nekünk. A leghíresebb elf legenda, hogy ők igazából sárkányok, és csak segíteni, útbaigazítani vannak itt. Természetesen ezt kevesen tudhatják pontosan, ami persze nem feltétlenül rossz dolog. Nehéz idő áll előttem, de úgy gondolom, hogy felkészültem rá, és legjobb tudásom szerint fogok cselekedni. Hiányozni fognak a kalandok, a sok hely, amit megismerhettem. Hiányozni fog Aeldor, a sok jó kaland, hiányozni fog Elaris és a sok barát, de nem bánom, mert nekem végül itt a helyem. Nem bánom, mert minden fontos dolgot lejegyeztem naplómba, amit egyszer szándékomban áll átadni Velaryth népének, hogy mindenki okulhasson belőle. Részlet Lindor Farandir naplójából