Déli Határ Szulinátus

Sokat gondolkodtam: merre tovább? Végül úgy döntöttem, hogy utamat Aeldor királyságából a Déli Határ Szulinátus irányába fordítom. Ha Aeldort a kettősség jellemezte, úgy ez ezt az országot is átjárja, persze nem mindenben. Az ország nem egy tömör alakzat, inkább kelet-nyugati irányú hosszúkás forma jellemzi: végigfut az Ashen-hegység mentén. Míg a nyugati területek gazdag termőföldekkel bírnak, addig a keleti rész igazi sivataggá változik, amely messzi északon, a szomszédos Sundral Birodalom határainál ér csak véget. A tengerpartja hemzseg a kereskedővárosoktól, melyek gazdagsága messze földön híres. De ne rohanjunk ennyire előre! Amikor áthaladtam a Szulinátus határán, a nyugati területekre érkeztem, mely felépítettség és mezőgazdasági szempontból hasonló ahhoz, amit Aeldor királyságában megszoktam. Viszont a lakosok teljesen mások: kreol bőrűek, sötét szeműek és hajúak. Ruházatuk színes és élénk, vörös, kék, sárga, de nem vegyítik túl a színeket, legfeljebb kettőt hordanak egyszerre. Szinte mindegyikük fejfedőt visel, de nem kalpagot vagy effélét, hanem egy „tiarának” nevezett viseletet. Érdekes, hogy a mi kultúránkban ez teljesen mást jelent. Ezt időnként még egy vastagabb színes ruhaszövettel is áttekerik, és díszes fémcsattal erősítik fel, bár nem teljesen értettem a szabályait, náluk ennek nagy jelentősége van. Hozzá kell tennem, az aeldori embertípus is megtalálható itt, de csak csekély számban. Az itt élők kedvessége és vendégszeretete határtalan. Olyan az országnak ezen része, mint egy földi paradicsom. Gondos gazdák, jó kereskedők. Olyan érzés, mintha minden áldott nap kitakarítanák az egész környéket. Talán ez az egyik legelfogadóbb birodalom, amit megismertem. Nem véletlenül ekkora, és nem véletlenül ölel fel ilyen széles palettát a különböző népekből. Az ország magja ugyanis messze keleten, a sivatagi rész határán túl található. Innen indult sok száz, talán ezer éve hódító útjára egy kis nemzet, amely egymás után döntötte meg a környező, majd a távoli országokat. Gyorsan hódítottak, viszont sikerük titka nemcsak az erejükben, hanem az elfogadásukban rejlett. Az elfoglalt ország megtarthatta önállóságát a gazdaságban és a vallásban, sőt, saját hadserege is lehetett. Viszont, ha a szultán úgy kívánta, azonnal mellé kellett állniuk a harcban, és természetesen adóval is tartoztak uruknak. Ez az önállóság még most is érezhető az egyes részeken, de mára a hosszú együttélés miatt teljesen egységes nemzetté vált a nép a szultán vezetése alatt. Bár a dinasztia egy sivatagi városkából indult, az új főváros, Ishara, már ezen a nyugati területen fekszik. A nevét az egyik szultán kedvenc ágyasáról kapta, aki a leírások szerint a föld legszebb asszonya volt. Amikor a fővárosba érkeztem, megértettem, miért róla nevezték el. Bár az itteni föld már nem olyan dús, mint a nyugatibb részeken. Ez a település nem is érdemli meg a „város” elnevezést: olyan, akár egy hatalmas kert. Már a határa is növényekben gazdag (igaz, ezek nagy része a mezőgazdaságot szolgálja). A város magja egy dombra épült, ahonnan minden irányba vízesések tömege zúdul alá, akár egy hatalmas esőfüggöny. Mintha dzsungel vonná körbe az épületeket, a falak alig látszanak a zöldtől. A dísznövények mellett haszonnövények is bőséggel teremnek, a levegő pedig hangos a madárcsicsergéstől. Az utak mentén kereskedők kínálják szőnyegeiket, szöveteiket és mívesen festett agyagedényeiket. Ó, az a töménytelen mennyiségű fűszer… szinte tüsszentésre ingerli az orrot, és mégis, ha mélyen beszippantod, inkább kitisztítja a légutakat. Meglepően sok fürdő van a városban, a tisztálkodás náluk erény. Épületeik egyszerű formájúak, mintha mindegyik egy csúcsos süveget viselne. Az ajtók körül a köveket fehérre festik, de még a téglákat is kipingálják. Az ajtók egyszerűek, de festettek, sosem hivalkodóan. Ha gazdag lennék, itt élnék örökké. Történelmi okokból többféle vallás is jelen van, de mára a Lángtrón Hite a legelterjedtebb. Ez azonban messze nem olyan szélsőséges, mint ami az északra elterülő Sundral Birodalmat mozgatja. Papjaikat „Máginak” nevezik. Úgy tudom, ők képesek a rúnák értelmezésére és használatára. Ezek titkát szigorúan őrzik, csak a beavatottak ismerhetik. Szent embernek tartják őket, a nagyurak tanácsadói. Állítólag képesek a sárkányokkal is beszélni. Sőt, egy helyi legenda szerint a szultánok legfőbb tanácsadója is egy sárkány-Mági. De ez akkora titok, hogy még senki sem látta őt. Közel három hónapot töltöttem Ishara gyönyörei között, mire rászántam magam a keleti útra a sivatagon át. Szerencsémre egy nagyobb karavánhoz csatlakozhattam. A városok ritkák voltak, utak pedig sehol. A karaván vezetői mégis pontosan tudták az irányt a következő oázisig. Ügyeltek a tempóra, mintha nem félnének a sivatag szárazságától, kietlenségétől. Egyszer belefutottunk egy hatalmas homokviharba, jó húsz percig tartott. Az addig feleslegesnek hitt vastag köpönyegem ekkor tette meg a hatását. A karom egy része kilógott a védőruha alól, és a homok szinte lehámozta róla a bőrt. Valami különös kenőccsel kenték be, és másnapra már meg is jelent a seben a var. Rendkívül gyorsan gyógyult. Azt hittem, a vihartól rettegnek, de kiderült, az éjszaka még ennél is rosszabbat tartogathat. Hála az égieknek, azt végül nem kellett megtapasztalnom. Majdnem három hét után érkeztünk meg Asusa tengerparti városába, mely őrtoronyként emelkedett ki a semmiből. A falakon kívül, a homokba vetett növényeken és pálmadiókon a szegények éltek. A város fala mellett, mint egy második védvonal, a megpihenő karavánok töltötték fel készleteiket, a falak árnyékában keresve enyhülést. A gazdagabb kereskedők a falakon belül laktak, igazi kis mennyország volt az a kinti pokolhoz képest. Furcsa volt látni a szegénység és a gazdagság e kettősségét. Kikötője, akár egy felbolydult hangyaboly, telve volt munkásokkal, akik sietősen pakolták a hajókat. Szekerek hordták az árut a falakon kívül várakozó karavánokhoz, hogy azok málhákkal és vízzel felszerelkezve útnak induljanak a szárazföld belsejébe. Egy hétig élveztem a város minden javát, majd végül útra keltem következő célpontom, a Sundral Birodalom felé. Nem mintha sok választásom lett volna. Aeldoron kívül csak ez az ország határos vele. Lejegyezte Finayl, a vándor, Mehetne 455. éve, Homokrágó hava