Fajok

Ebben a világban az összes humanoid faj egyetlen közös ősből származik: az elfek népéből (ősi nyelven „Első”). Hogy ez a faj teremtés útján, evolúció révén, vagy a mágia és a sárkányok beavatkozására jött-e létre, nem tudni, ez egy későbbi tanulmányom tárgya lesz. Miután az elfek benépesítették a Nagy Erdőséget, lassanként elhagyták a rengeteget, és a szomszédos, ligetes síkságokon telepedtek le. Ekkoriban a sárkányok, akár a gondos szülők, irányították és segítették őket: valószínűleg ők mutatták meg nekik a mágia használatát is. Az elfek felfigyeltek egy helyre, ahol a mágia minden addig ismertnél intenzívebb volt. Itt alapították meg Elaris városát, hogy tanulmányozhassák ezt az erőt. Ráébredtek, hogy a mágia rúnákkal irányítható, de a lények önmagukban képtelenek a használatukra, fókuszra volt szükségük. Ez a fókusz a rúnakristály lett, egy különös anyag, amely ontja magából a nyers mágiát. Hogy ezt a vad erőt megzabolázzák, a magiszterek kidolgoztak egy bonyolult jelrendszert, a rúnaírást. A bányászat során azonban fény derült a kristály sötét oldalára, nagy mennyiségben a mágia halálos volt. Az Elaris alatti tárnákban az élőlények órák alatt elpusztultak, ami lehetetlenné tette a kitermelést. Idővel észrevették, hogy egyes elfek ellenállóbbak a sugárzással szemben, ám ők, még rúnák segítségével is, képtelenek voltak a mágiahasználatra. A magiszterek kísérletezni kezdtek ezekkel az ellenálló egyedekkel. Belterjesen szaporították és szelektálták őket, hogy létrehozzák a tökéletes bányásznépet. Így jöttek létre a törpék. A „nemesítés” ára a torzulás volt. Alacsonyabbak és zömökebbek lettek, látásuk alkalmazkodott a sötéthez, ám élethosszuk az elfekéhez képest drasztikusan, maximum 400-600 évre csökkent. A mágia erős hatása azonban Elaris egész népére kihatott. Lassan az ott élő elfek is megváltoztak. Testalkatuk erőteljesebb lett, fülük lekerekedett, érzékszerveik eltompultak. A rúnák közelsége miatt élettartamuk alig 100 évre rövidült, cserébe viszont sokkal szaporábbá váltak, mint őseik. Így született meg az emberek (ősi nyelven „Satnya”) faja. Miután a törpék kitermelték a kristályok nagy részét, a mágikus sugárzás lecsökkent, ők pedig új bányák után nézve elhagyták a várost. A fajok eredete az évezredek során feledésbe merült, a tudást már csak Elaris könyvtárának legmélyebb zugaiban őrizték az ódon tekercsek. Évszázadokkal később egy hataloméhes mágus rábukkant ezekre az írásokra. Világuralmi terveihez egy új, harcra termett fajt álmodott meg. Délre utazott az Umbra Rengetegbe, ahol egy másik hatalmas kristálylelőhelyet talált. Kísérletei eredményeként létrehozta az goblinokat (ősi nyelven „Vakarcs”), majd az orkokat (ősi nyelven „Pusztító”), majd hadjáratot indított a világ ellen. Aeldor királysága majdnem elbukott, de az emberek, elfek és törpék szövetsége, amely az Első Fajok Szövetsége néven vált híressé, végül legyőzte az orkokat, és visszaszorította őket a rengetegbe. Teremtőjük eltűnt vagy meghalt, nem ismert, viszont az orkok és goblinok faja azóta is istenként tisztelik őt. Ezzel vette kezdetét a „Fajok Kora”. Számos mágus követte a példát, és az Umbra Rengetegében újabb és újabb lényeket alkottak. A legtöbb életképtelen volt, de akadtak szaporodásra képes, veszélyes fajok is. Amikor ezek a teremtmények elszabadultak és fenyegetni kezdték a civilizációt, az Első Fajok Szövetsége újra összeállt. Végül, minden új fajt visszazavartak az Umbra Rengetegbe, és erős határvonalat építettek ki ellenük. Az új fajok „teremtését” a legsúlyosabb bűnnek nyilvánították, egy szintre emelve a nekromanciával. A teremtőket, akiket szintén Nekromantáknak bélyegeztek, száműzték vagy kivégezték, a fajalkotásról szóló összes feljegyzést pedig hivatalosan is megsemmisítették. Így költözött ismét béke Valeryth világára. Lejegyezte Mameris magiszter, 1312. év Neal havának 12. napja